A Children Of Bodom nem egyszerű skandináv metal, nem sorolható egyértelműen az északi black/death vonulathoz. Ez egészen más, nagyon különleges.

Az együttes a Finnországban lévő Helsinkihez közeli Espoo városából származik. Nevük eredete egy hírhedt finn tó (Bodom) mellett történt gyilkosságra vezethető vissza. A dél-finnországi tó mellett a '60-as években négy fiatal kempingezett, akik közül hármat egy ismeretlen mániákus gyilkos lemészárolt egy késsel... de máig nem tudni semmi biztosat. A gyilkosság miatt rengeteg történet kavargott akkoriban, ma pedig ez az együttes "viszi tovább" a legendát.

1993-ban IneartheD néven jött létre a banda. Azóta stílusban és tagokban is megváltoztak, de akkoriban is felvették pár demót és játszottak koncerteken. Később a Spinefarm Records 3 albumra szóló szerződést kötött velük, a már Children of Bodom néven futó együttessel. Stílusukat kategorizálni bonyolult. A hatások a '80-as évek klasszikusaitól erednek (Ozzy, Judas Priest, Manowar), ezek keverednek a melódikus és power metalos elemekkel (pl. Stratovarius) némi modern death metal ráadással, de a trash elemeket sem nélkülözik. A vokál pedig a death metalt idézi. A sok fajta zenei hatás érezhető a gitárjátékon és a szintetizátoron is. Az együttes nagyon figyelemreméltó a ma nem túl általános, nagyon egyedi stílusuk miatt, és a rendkívül tehetséges tagok átlagéletkorát nézve ez meglepő. Fiatalok, energikusak, és hihetetlen jó zenészek. Különlegesség a nagyon szép, melódikus hangzás keveredése a kemény vokállal és a gyors dobokkal... Az énekhang érdekessége, hogy mielőtt még kiadták volna az első albumot, koncerteken még nem voltak meg a letisztázott dalszövegek, és Alexi pár helyen úgymond "halandzsázott", persze ezt utólag tudta meg mindenki, hiszen egyébként is bonyolult ezeket a szövegeket megérteni.

1997-ben a Something Wild album megjelenésekor kitörtek az underground vonalból és a Dimmu Borgir előzenekaraként ismerhették meg őket széles körben. Akkor még egy magazin úgy írt a CoB-ról, mint "fejlesztendő black metal" bandáról. A Nuclear Blast kiadó terjesztette külföldön az albumot és megkezdhették Finnországban az első hivatalos turnékat. Ezután kiadtak két kislemezt (Children of Bodom & Downfall) és részt vettek egy Sepultura (tribute) album feldolgozásában (Sepultural Feast címmel) a Mass Hypnosis-szal.

1999 elején megjelent a második nagylemezük Hatebreeder címmel. Alexi (Wildchild) Laiho a gitáros, énekes frontember ezzel együtt két finn bandát is segít (Impaled Nazarene, Sinergy). A Sinergy-ben basszusgitározott régebben Marco Hietala is, a Nightwish mostani basszerosa. Az 1999-es japán turnén rögzítettek pár felvételt, amit kiadtak a Tokyo Warhearts album keretein belül októberben (fergeteges hangulatot áraszt a felvétel).

2000 májusában a CoB kiadta következő kislemezét Hate Me címmel. A címadó szám pl. a finn toplistán!!! sokáig első volt. Októberben megjelent a Follow The Reaper c. nagylemez, ami 2001-re már az USA-ban is elérhető volt.
A Follow The Reaper Európában több mint 50.000 példányban kelt el, Németországban a VIVA zenetévé által is közétett toplistán (ahol általában nem éppen a rockzene van jelen) 46. helyet érte el, Franciaországban 88. lett, Ausztriában 38., Finnországban 3. (ők tudják mi a jó :))

2003. elején megjelent az új nagylemezük, a Hate Crew Deathroll. Ez az album már inkább közelít a black/death metal felé, de itt sem mellőzik a melodikus hangzást és a nagyon ritmusos dobrészeket sem.

Ezt követte számtalan kislemez és egy DVD mellett egy Best of lemez is, melynek címe Bestbreeder from 1997 to 2000.

Majd 2005. szeptember 17.-én kijött az új nagylemez, az Are You Dead Yet?.
Nagyon ellentmondásos vélemények születtek az albumról, mely melódikusabb, mint elődjei voltak.

Következett egy újabb DVD (In Your Face) és még egy jött, 2006. október 10.-én Chaos Ridden Years - Stockholm Knockout Live címmel, az azonos című audiolemezzel együtt. A srácok szinte csak a legjobb számaikat játszák az albumon, amin hallhatunk dobszólót és külön gitárszólót is.