A Green Day 1987-ben alakult Sweet Children néven. Az eredeti felállás Billie Joe Armstrong (gitár, ének), Mike Dirnt (basszus) és John Kiffmeyer (dobok) volt. Hatásaik között érdemes megemlíteni a The Who, New York Dolls és Ramones zenekarokat, hogy lássuk, néha az alma messze esik a fájától.
Első koncertjükre 1988. október 17-én került sor, Armstrong anyjának munkahelyén, egy kis bárban. Nemsoká leszerződtek a független Lookout Records-hoz, és 1989-ben megjelentették debütáló kislemezüket, az 1000 Hours-t. Nemsokkal az EP rögzítése előtt vették fel a Green Day nevet, ami utalás volt arra, hogy a banda tagjai nagyon szerették a tudatmódosító növényeket. 1990-ben jelent meg az első album, a 39/Smooth, majd még ebben az évben a Slappy és Sweet Children kislemezek. 1 évvel később összegyűjtötték ezeket, és az első albumhoz hozzácsapva kiadták 1,039/Smoothed Out Slappy Hours címmel. Még ebben az évben John otthagyta a bandát iskolái miatt, így került a helyére Tre Cool, a The Lookouts dobosa. Ez a csere kezdetben csak átmenetinek volt tervezve, végül Tre ottragadt a bandában.
Második lemezük, a 92-es Kerplunk megjelenésekor már ismertek voltak punk körökben Amerika-szerte. Ekkor már átugrottak Európába is, játszottak Angliában, Olaszországban és Spanyolországban is, többek közt. A lemezből több, mint 50ezer db fogyott, ami független zenekartól szép teljesítmény. Csodálkozni nem kell, a Kerplunk egy jó lemez, a Welcome to Paradise-t később újra fel is vették következő lemezükre. Ez pedig a 94-ben megjelent Dookie, amivel egy csapásra sztárok lettek. A nagy sláger, a Basket Case állandóan műsoron volt az MTV-n, a diliházas klipet ismerte mindenki. Gyorsan ki is hozták a folytatást, az Insomniac-ot, ami elődje sikerét nem érte ugyan el, de azért jó kis album volt az is. Hasonlóan szerepelt a 97-es Nimrod is, és már úgy tűnt, Green Day a hasonló zenekarok sorsára jut, évről évre elkészíti ugyanazt a lemezt más címmel, és végül megfeledkezik róla mindenki. Nem így lett. 3 évvel később megjelentt lemezük, a Warning jókora meglepetést okozott a rajongóknak: a korábbi dallamos, popos punkot egy érettebb, rockosabb hangzás váltotta fel, az akusztikus gitár nagy szerephez jutott. Hosszabb szünet következett, ezidő alatt csak egy válogatás (International Superhits), és egy kiadatlan dalokból álló lemez (Shenanigans) adott hírt róluk. Csendben persze készült már az új lemez. 2004 őszént váratlanul nagyot robbantottak. Az sablonos poppunk lemezek, és a közönséget megosztó rockosabb hangzás után senki sem várta, hogy még képesek lesznek valaha megközelíteni a Dookie sikerét. Az American Idiot minden várakozást felülmúlt. Rengeteget eladtak belőle, és díjak sorát hozta a Green Day-nek, végképp a nagy rocksztárok közé emelve őket. A lemez sikeréhez hozzájárult az amerikai elnök ellen létrehozott kampány is, aminek a Green Day lett az egyik zászlóshajója, hírnevüknek hála. 2005 végén a rendkívül sikeres turné felvételeit megjelentették a Bullet in a Bible DVD-n.